Igazából már régóta készülök leírni ezt az elméletet. Tudom, hogy sokaknak egyáltalán nem lesz újdonság, amit itt most felvázolok. Nem vallásos irománynak szánom, nem is tudományos fejtegetésnek. Egyszerűen kikívánkozik, hát leírom, hátha valaki még értelmet is talál benne.

Létezik-e Isten?

Örök kérdés ez, melyre nem lehet tudományosan megalapozott választ adni. Ezen felül pedig mindenki saját maga dönti el, hogy milyen választ ad magának erre a kérdésre.

Nos, az én válaszom, hogy létezik. És itt nem bármely vallás omnipotens alakjára gondolok.

Képzeljünk el egy világot. Lehet az bármilyen. Csak a fantáziánk szabhat neki határt. Elméletem szerint ez a világ létezik és a képzelő az Istene. Természetesen nem úgy gondolom, hogy ez egy olyan világ, ahová átugrunk egy űrhajóval péntekenként teázni. Ez egy önálló, élő és létező világ lesz. Múlttal, jelennel, jövővel. Amit mi kedvünkre alakíthatunk. Mindennek csak a képzeletünk szabhat határt. Majd miután már nem képzeljük tovább, önálló életre kel és alakul. Anélkül, hogy tovább befolyásolnánk a sorsát. Természetesen bármikor visszatérhetünk ebbe a világba és alakíthatunk rajta, ha úgy tetszik. Ez által mind Istenekké válunk. Sőt! A tudatalattink tölti meg élettel.

Érdekes, hogy az összes vallás prófétákra, szent emberekre, stb. hivatkozik. Mi van, ha ezek az emberek egy képzelő képzeletének főbb résztvevői, míg a többi hely, személy, stb. a tudatalatti által kitöltött rés. Aki a képzelt személyek szemszögéből ugyanolyan fontos és élő, mint ahogy mi látjuk a másikat. A képzelő viszont egyáltalán nem foglalkozik velük. Ilyenkor jön el bennem az a kérdés, hogy miért csodálkozunk, hogy Isten sem hallja meg az imánkat. Sőt! Ebben az elméletben gyakorlatilag nincs interakció a képzelő és a képzelt hős/hősök között. Ahogy a legtöbb vallás történetében Isten sem közvetlenül szól az emberhez, hanem valami közeg által. Stb.

Valahogy így képzelem el ezt az egészet. Tudom, hogy nagy marhaságnak tűnik első olvasatra, sőt eléggé összeszedetlen is, amit itt leírtam, csak kikívánkozott.

Ami ez után következik meg már tényleg a  Tudományos-Fantansztikus témakörbe tartozik (azon belül is inkább Fantasztikus, mint tudományos)

Mi van akkor, ha a képzeletünkkel a saját világunkat is alakítjuk. Nyilván alakítjuk, hiszen új dolgokat hozunk létre, művésztárgyakat, gépeket, stb. De most nem is erről van szó. Hanem, hogy a képzeletünk alakítja a világunkat. És minél erősebb ez a kollektív tudat, annál jobban alakul a világ maga is. Miért ne adhatna ez választ a különböző Istenlét kérdésekre? A sok hívő közös tudata alakítja a világot olyanná, amilyenné válnia kell hitük szerint. És ne ragadjunk le Isteneknél. Mi van, ha a közös tudat teremti meg az újabb bolygókat, csillagokat. Akár földönkívülieket. Mi van akkor, ha ezek csak akkor váltak létezővé, amikor ezt a közös tudat is el tudta fogadni. És mi van akkor, ha olyannak teremtettük, mintha öröktől fogva létezett volna. Hiszen az idő is csak egy szubjektív mértékegység. Miért nem lehet valami hirtelen új, mégis évmilliárdok óta létező?

Mi van akkor, ha az közös tudat állít elénk újabb felfedezni való dolgokat. Melyek nem is léteztek azelőtt, hogy azt el nem képzeltük volna?

Sok kérdés, ami még többet vet fel. De már így is túlságosan Sci-Fi jellegű lett ez az írás. Szóval be is fejezem. Üdv mindenkinek.